Zsembrovszky Olgának hívnak, tizennégy éves korom óta van saját kutyám. Találtunk egy németjuhász kutyát és gazdát kerestünk neki, kivittük a Tabánba. Akkoriban ott minden vasárnap volt „kutyavásár”. Azonnal lecsaptak rá, egy nagyon kedves család vette magához. Én pedig megláttam egy apró, pici gombócot egy lány ölében, azonnal beleszerettem. Egy igazi keverék volt, akinek valószínűleg a felmenői is azok voltak. A szüleim nem engedték, hogy legyen kutyám, de őt nem tudtam otthagyni. Hazavittem, de otthon azt mondtam, csak egy hétre hozom, utána keresek neki gazdát. Aztán még egy hét, meg még egy. És maradt… Kitti lett a neve. Így kezdődött.
Az első kutya mindenki életében döntő szerepet játszik. Én egy keverék kutyával kezdtem, és azóta is fajtatiszta keverék kutyáim vannak, vagy ahogyan ma nevezem őket: természetes fajták. Azok a kutyákat hívom így, akikben semmilyen fajtát nem lehet felismerni, annyira keverék; vagy nem is volt soha fajtatiszta őse. Tapasztalatom szerint jobban kommunikálnak más kutyákkal, szociálisan is érzékenyebbek emberrel és kutyával egyaránt, ami talán hátrányuk, hogy makacsabbak és sokkal több önálló döntést hoznak. Nyilván, mivel a felmenők között sokuk utcakutyaként élt.
Akkor még Budapesten laktam, Kitti hamar megtanulta, hogy kell szabályosan közlekedni, tömegközlekedésen utazni, itt is el lehetett engedni pórázról; de sokat jártunk kirándulni, sétálni, biciklizni, sőt úszni is.
Kutyaiskolába kilenc éve kezdtem el járni, akkor már Jefkával, Kitti lányával, sok helyet megnéztünk, de a legtöbb iskola nem volt elég vonzó, így aztán inkább agilityztünk (agility.lap.hu), ebben a sportban még a hagyományos iskolák is jutalmazást alkalmaznak, nem büntetést.
Később az engedelmes munkának is ráéreztem az ízére, aztán még sok sportágat kipróbáltam: nyomkövetés, őrző-védő, mantrailing kutya.hu/Cikk.aspx?id=4508 , ügyességi feladatok, trükkök tanítása klikkerrel ( www.klikker.hu). Mind a két kutyámmal letettem a BH (Alapfokú Kísérőkutya) és az Ügyességi 5-ös vizsgát (k99vizsga.info).
Dolgoztam állatmenhelyen gondozóként, ahol feladatom volt a félős, érzékeny kutyák szocializációja, tanítása, rehabilitációja. Nagyon nagy élmény, amikor ezek a kutyák néha lassan, fokozatosan, néha hirtelen átlépik a határaikat, megtanulnak bízni az emberekben és kommunikálni velük, ami sokuknak soha nem adatott meg az életben.
Állatorvosi rendelőben asszisztensként is több évet eltöltöttem. Rengeteget tanultam kutyákról, nemcsak orvosi szempontból, hanem a lelkükről, személyiségükről is. Emberekről és emberektől is sokat tanultam, merthogy itt folyamatosan kommunikálunk a gazdákkal, ők pedig mesélnek.
Kutyaiskolán dolgoztam oktatóként , tanfolyamokon csoportokat vezettem, ovis és klub foglalkozásokat tartottam. Sok kiképzésvezetői tanfolyamon és szemináriumon is részt vettem. Kutyákat és gazdáikat oktatom, segítek, hogy harmonikus, tartalmas kapcsolatot tudjanak egymással kialakítani.
Öt éve költöztem Budaörsre, házam közvetlenül az erdő mellett van. Nagyszerű érzés a természettel együtt létezve élni. Még ki sem kell lépnem a kapun és máris az erdőben vagyok és a várostól sem kerültem távol. Minden nap elmegyek a kutyáimmal sétálni, majdnem mindig ugyanazon az útvonalon, de az erdőt soha nem lehet megunni, nap, mint nap új dolgokat fedezek fel a természetben. Itt nem jár se autó, se motoros, se vadász és soha nincsen szemét sem, a sétáló, túrázó emberek pedig kedvesek. Egy védett sziget ez.
Két kutyám van, Hanga és Jefka, mindketten lányok. Hálás vagyok, amiért kísérnek engem utamon, és hogy annyi mindent tanítanak nekem a kutyázásról. Jefka most töltötte be a tizenhetedik életévét; ha akar, most is fel tud pörögni, klikkerezünk, labdázunk, vagy Hangával játszanak egy kicsit.
Mostanában sokat megyünk kirándulni, mantrailingezünk, tanítom a kutyáimat klikkerrel mindenfélére; és legfőképpen marháskodunk, kutyáimmal közösen mindenféle cél nélküli játékot eszelünk ki, például hogyan lehet gazdi kezéről sutyiban lehúzni a kesztyűt, azzal körbe-körbe rohangálni, miközben mímelt felháborodással kergetem őket. Átlagos, dolgos kutyamindennapokat élnünk.
kutyakesmi 