Archive for ‘kirándulás’

december 28, 2011

Kutyatámadások

Szerző: Zsembrovszky Olga

A kisvárosban ahol laktam, gyakran történtek kutyatámadások. Általában kutya támadt kutyára.

Sétáltunk Jefivel, egyszer csak megjelent két németjuhász kutya, teljes lelki nyugalommal, néma csendben odajöttek hozzánk, majd a következő pillanatban megtámadták Jefit, leterítették a földre és harapták a nyakát, a hasát. Gyilkoltak, hidegvérrel. Amikor közelítettek felénk, akkor nem jutott eszembe, hogy támadni fognak, mert annyira nyugodtan mozogtak; ma már felismerném a jeleket. Először ordibáltam, majd rugdostam őket, ezeknek semmi hatása nem volt. Aztán próbáltam a nyakbőrűknél fogva elkapni őket, az egyiket sikerült is, felemeltem és elhúztam onnan, de a másik még folytatta, aztán úgy, hogy nem engedtem el az elcsípett kutyát, odaaraszoltam a másikhoz és végül sikerült annak is elkapni a grabancát. Jefka felkelt, vérzett, és sokkos állapotban volt. Én semmi mást nem tudtam csinálni, csak álltam és fogtam a két kutyát, mert még mindig támadtak volna. A közeli házból kijött egy hölgy segíteni, hozott kaját, hogy azzal majd elcsalja a kutyát, Jefit, mert azt hitte a németjuhászok az enyémek. Nem tudott segíteni. Majd egyszer csak megjelent a kutyák gazdája és megfogta őket. Véletlenül nyitva maradt a kertkapu és kiszöktek. Én felkaptam Jefit és rohantuk orvoshoz. Összevarrták, kapott gyógyszert, nem volt nagyon komoly sérülése, a bordája elrepedhetett, mert azóta van egy csontos dudor az oldalán, de ezt akkor nem vettük észre. Hazaérve a gazda átjött, bocsánatot kért, és adott pénzt a kezelésekre. Rajtam is volt sérülés, nem harapás, egy ütődés lehetett, mert csak egy zöld foltot találtam a lábamon. Ezek a kutyák, akik a fajtársukat zsákmánynak tekintik, és gondolkodás nélkül meg akarják ölni, a harcban figyelnek arra, hogy az embert ne bántsák, ne okozzanak nagyfokú sérülést.

A két kutya nagyon szocializálatlan volt, kertben élték le az egész életüket és soha nem találkoztak más kutyákkal, de ha egyszer kiszabadulnak, kitombolják magukat. Később megtudtam, hogy már megöltek egy kiskutyát az utcában.

Utána még két ilyen incidens történt velünk, ahol megsérült Jefka; máshol, más kutyákkal, mindannyiszor két nagytestű kutya kiszabadult a kertből és azonnal támadtak, ennél a két esetnél esélyem sem volt megelőzni a bajt, mert annyira hirtelen történt minden. A gazdák ott voltak, ennek ellenére, nekem kellett leszednem az ő kutyáikat az enyémről. Mert az első alkalommal megtanultam, hogy ez a módszer működik, és amikor a kutyám élete a tét, nem gondolkodom, hogy megsérülök-e vagy sem. Ennek ellenére, nem ajánlom senkinek ezt az eljárást, mert lehet, hogy nekem csak szerencsém volt, hogy nem támadtak rám, nem haraptak meg; nagytestű pásztorkutyáknak nem lenne ilyen gátlásuk, például: kuvasz, komondor, moszkvai őr, kaukázusi juhász.

Mit lehet tenni, ha valaki ilyen szituációba kerül? A megelőzés a legfontosabb. Először is ne sétáljunk olyan kertes házas övezetben, ahol lehetnek szabadon bóklászó kutyák. Megtanulni felismerni a támadás előjeleit, és amikor már közelít a kutya és támadni akar, nagyon határozottan fellépni velük szemben, de kizárólag akkor, ha biztosak vagyunk magunkban és nem félünk. Nem szabad elfutni, mert akkor biztos, hogy zsákmánynak fog minket tekinteni.

Xire és a hiéna

Xire és a hiéna

Ha még messze van, amikor észrevesszük, álljunk meg egyhelyben, maradjunk nyugodtak és próbáljunk nagyobbnak látszani, emeljük fel a kezünket, vagy egy tárgyat. Mint az Istenek a fejükre estek című filmben, a kisfiú, Xire a hiénával szemben.

Ha közel jött hozzánk és már támad, rá kell ordítani és elindulni felé, ha akad egy tárgy a kezünk közelében, használjuk, ha más nincs, akkor a saját pulóverünk, ezzel nagyon jól lehet csapni egyet, vagy felé dobni bármit; a kutyák ösztönösen félnek az ember hajigáló karjától, 32000 év alatt volt idejük megtanulni, mi mindenre jó az emberi kéz.

A lényeg, hogy ne féljünk. Ugye, könnyű ezt mondani? Én a legtöbb ilyen helyzetben nem félek, mégpedig azért, mert tudom, hogy ha nem félek, akkor nem mer közelebb jönni, akkor én fogok nyerni, így nem félek. Ilyen könnyű. 🙂

Egyszer kirándulás közben véletlenül magánterületre tévedtünk, a tulajdonos ezt észrevéve ránk uszította a kutyáit, az egyik pit bull volt, Jefit akarta, nem minket, én elkaptam a grabancánál és visszadobtam pár métert. A gazda jéggé dermedt, hogy az ő házőrző, vérengző, félelmetes kutyájával egy lány ezt meri tenni. Ma már tudom, hogy a pitek embert nem bántanak, de akkor ezen nem gondolkoztam, csak ösztönösen tettem.

Nagyon fontos, hogy nagytestű pásztorkutyákkal, és azoknál a kutyákkal, akik a területüket védik, soha, de soha nem szabad felvenni a harcot, csak annál agresszívebbek lesznek, mert ők idegen embert simán megtámadnak. Ha velük futunk össze, akkor álljunk meg egyhelyben, nyugodt hangon hívjuk be a kutyánkat, vegyük pórázra és lassan nyugodtan hátráljunk visszafelé. Ha elhagyjuk a területüket, akkor nem fognak bántani.

Domináns agresszió

Domináns agresszió

Mik a támadás előjelei? Meg kell különböztetnünk a domináns agressziót, ami akár verekedésbe is átcsaphat, illetve a zsákmány agressziót, amikor a kutya vadászik, akár egy másik kutyára.

A domináns agresszió jelei:
– merev testtartás,
– magabiztosság,
– mély hangon morgás,
– kemény tekintet, fixírozás,
– fül feláll vagy előre fele áll,
– farok felfele áll és merev,
– szőr borzolása,
– vicsorgás.

Ez még ritualizált agresszió, amikor ez a viselkedés átcsap tényleges támadásba, akkor az utolsó pár másodpercben már a következő jeleket figyelhetjük meg: farok le, fej visszahúz, fülek hátracsap.

Egy kutya azért verekszik, mert le akarja dominálni a fajtársát, akkor ritkán történik komolyabb sérülés, általában egy verekedés után semmilyen fizikai károsodás nem éri az állatot.

Vadászat

Vadászat

Nem úgy a zsákmányoló agressziónál, amikor nem is tekinti fajtársnak a másik kutyát, csak vacsorának.

Zsákmányoló agresszió jelei:
– nem ad ki semmilyen hangot,
– a teste lefelé hajlik, a feje előre szegeződik,
– a füleit hegyezi, és előrefele mutatnak,
– a szája nyitva van egy kicsit,
– farok lazán lent van, nem közel a testéhez.

Manapság már nem érnek minket támadások. Én is, és a kutyáim is magabiztosabbak lettünk, észrevesszük az apró előjeleket, így meg tudjuk előzni a bajt, és nem utolsó sorban ebből a szempontból is sokkal jobb környéken lakunk.

Reklámok
december 26, 2011

Muszka és a varázslabda

Szerző: Zsembrovszky Olga

A Népszigeti kutyaiskolában ismertem meg Andit, Zolit és a pumi keverék vérvonalú Muszkát. Muszka már az első foglalkozásokon látványosan nem foglalkozott a gazdáival, amikor le akarták ültetni, akkor hirtelen más dolga akadt, el kellett menni szaglászni, vagy csak bámulni a madarakat. Andi és Zoli nagyon bekeményítettek, és a hangjukat használva szigorúan megdorgálták, ha levegőnek nézte őket. Fokozatosan elindult a változás ezügyben.

Muszka nehezen kommunikált vagy játszott más kutyákkal; egyrészt mert a pumiknak van egy különleges játékstílusa, hogy morognak, hörögnek játék közben, amitől sok kutya megszeppen; másrészt mert inkább a domináns szerepre pályázott, a többi kutya játékát leállította.

Az volt a legnagyobb probléma, hogy sétáknál nehezen visszahívható Muszka. Ráadásul, ha egy kicsit messzebbre ment el, máris idegesen, ijedt hangon hívták, merthogy sokszor csak nagy későre jött vissza. Az egyik bevált módszer volt, hogy folyamatosan labdáztak vele, így maguk mellett tudták tartani; de így nem nagy élvezet a séta, futás.

Zoliék már azelőtt beüzemelték a varázslabdát, mielőtt kutyaiskolába kezdtek járni. A varázslabdáról már volt szó, de azért leírom újra:
A varázslabda egy misztikus eszköz. Fogsz egy bármilyen, átlagos labdát és a fülébe suttogod a következő versikét:  „Feldobva, röptetve, szöktetve, elfogja, pörgetve, görgetve, gurítja, hajítja, feldobja, elkapja.” Utána bármikor, bárhonnan be tudod hívni és bármire rá tudod venni a kutyádat.
Egyes kutyáknál, főleg munkavonalas ebeknél, a varázslat már bele van írva a genetikai programjukba, de azért érdemes ezt időről, időre aktiválni.

Szóval, végy egy átlagosan labdás kutyát, dugd az orra alá a labdát, hogy „Tessék, labda.”,  ha nem érdekeli, tömködd bele a szájába, ha ezek után kiköpi, add fel, hogy a te kutyád nem labdás. Hoppá, bocsánat, véletlenül a varázslat semlegesítését írtam le.

Szóval, végy egy átlagosan labdás kutyát, és egy egyszerű labdát; tedd érdekessé a számára. Mitől lesz érdekes? Ha nekem is kell, ha látja, hogy játszom vele, lehet dobálni, gurítani, pattogtatni, eldugni a hátam mögé, majd hirtelen előkerül, eldobom, de rohanok utána, hogy én tudjam megszerezni, rivalizáljunk érte; néha hagyhatjuk nyerni; de ha már nagyon kell neki, akkor, ha akarnánk, sem tudnánk győzni. Ha nála van, kergethetjük, meg akarjuk tőle szerezni. Csak addig játszunk, ameddig érdekli a játék, ez lehet, hogy eleinte 3 másodperc lesz. A játékot mi fejezzük be, vegyük el tőle a labdát és rakjuk el. Nekünk is az kell, ami nincs mindig kéznél, ugyebár. Nem is olyan ördöngös varázslat.

Muszka behívására a megoldás rendkívül egyszerű, ám annál nehezebben jutott eszünkbe. Ha hívják és visszajön, vagy magától odamegy a gazdihoz, akkor labdával jutalmazzák, majd elveszik, mehet újra sétálni, szaglászni. Tehát nem folyamatosan labdázni vele. Ezt minden egyes alkalommal megcsinálni, később már beleég az agyába: „Ha hívnak, az labdát jelent.” , így már akkor is működni fog, ha sok érdekes inger vonja el a figyelmét.  Így rendkívüli mértékben javult Muszka behívhatósága.

Andiék a tanításban is sokat fejlődtek, egyre ügyesebbek voltak a klikkelésben és Muszka végre elkezdte élvezni a feladatokat. Nagyon szép volt a vizsgájuk, 87 ponttal.

Andi, Muszka, Hóka, Hanga és a labda

Andi, Muszka, Hóka, Hanga és a labda

december 23, 2011

Kirándulás a Hármashatárhegyen

Szerző: Zsembrovszky Olga

Kirándulás a Hármashatárhegyen

Ürömről indultunk. Három ember, négy kutya. Az elején a kutyák nagyon rendesen viselkedtek. Aztán találkoztak vaddisznókkal és akkor vége volt, megindult a három kutya és kergették a disznókat, közben hisztisen ugattak. Azt hiszem, nem ez a legjobb vadászati módszer. Meg a vaddisznóvadászat eléggé veszélyes mulatság. Egyiküket sem tudtuk visszahívni, ha több kutya elindul, akkor iszonyú nehéz bármit is csinálni, viszi őket a falkaszellem. Aztán hallottuk, hogy jönnek visszafelé, megörültünk, de kiderült csak a disznaja jött. Nagy nehezen a kutyák is. Kutyák pórázra kerültek, Hanga pedig kontroll alá.

Mit lehet ilyenkor tenni? Ez esetben szerencsésen megúsztuk a helyzetet. Ha ez félévente egyszer előfordul, akkor elfogadom, hogy ez van, de nem szeretném, ha gyakrabban történne. Ha soha nem engedem, mondjuk az 50 méteres távolságomon kívül, akkor a kirándulás nem nagy élvezet, pórázon meg pláne nem. Van-e olyan ember, aki ezt tekintélyből meg tudja oldani? Egy kisebb falka elindul vadászni és én, ha abszolút tekintélyem van a kutyám felett, akkor meg kell, hogy tudjam állítani. Nem hiszem, hogy létezik ilyen gazda. Csak olyan kutya van, akit meg lehet állítani, de azért, mert benne nem olyan erős a vadászösztön.  Jefkát bármikor megállítom ilyen helyzetben. J Mondjuk, ő már el sem indul, energiatakarékossági okokból.

Később elengedtük őket, de azért nem mehettek messzire, Muszka is visszajött, mert volt Zoliéknál varázsbot (varázslabda helyettesítésére). A varázslabda egy misztikus eszköz. Fogsz egy bármilyen, átlagos labdát és a fülébe suttogod a következő versikét:  „Feldobva, röptetve, szöktetve, elfogja, pörgetve, görgetve, gurítja, hajítja, feldobja, elkapja.” Utána bármikor, bárhonnan be tudod hívni és bármire rá tudod venni a kutyádat. Illetve bocsánat, kivéve vaddisznóról, de azért nagyon hasznos kis találmány ez a varázslabda.

Teljesítménytúra volt az erdőben, szóval óriási volt a forgalom, ráadásul az út csak egysávos volt. Mi négy kutyával, a túrázok pár kutyafélővel, de azért hősiesen leküzdőtték a félelmüket, amikor látták, hogy nem esznek embereket. Kialakult egy forgalmi dugó is. Egy szűk kis ösvényen volt vagy tíz ember meg hat kutya, mert más kutyák is jöttek, nagyon vicces volt, erdőben még nem kerültem dugóba.

Hogy ne legyen unalmas az élet: elsétáltunk pár ló mellett, Muszka nagyon érdeklődött a lovak iránt, de Andi nem engedte oda; épp kérdeztem, hogy vajon Muszka mit csinálna, ha odamehetne. Erre kicsúszott a kontroll alól és odarohant, vitte magával Hókát is. Körbe-körbe rohangáltak a lovak körül és ugattak, terelni próbálták a őket. Nem hiába a pumi vér, a pumik marhaterelő kutyák voltak, a marha és a ló meg ugyebár ugyanolyan. A ló forgott és rugdosott, felváltva próbálta felrúgni a két kutyát. Zoli berohant a karámba ordítva és elhajtotta onnan a két lófogót. Ilyenkor tud az ember igazán hatásosan rákiabálni a kutyájára, ha nincs tétje, akkor nem hiteles, bár ezt is lehet fejleszteni.