Posts tagged ‘párzás’

január 23, 2012

Szerelmes kutyák

Szerző: Zsembrovszky Olga

Behoztak két bullterriert a rendelőbe, mesterséges megtermékenyítést szeretnének, mert természetes úton nem megy nekik; megoldottuk a problémát. Aztán két hónap múlva jöttek a szukával, hogy sajnos nem tud megszülni, így császármetszést kértek; kivettük a négy kiskutyát. Majd pár nap múlva hozták kontrollra az anyát, mesélték a gazdik, hogy sajnos a szuka megette az egyik kölyköt; így muszáj lekötözniük és szájkosarat tenni rá szoptatáskor, egyébként meg külön vannak a kicsik.  Amúgy a bullterrierek kőkemény, erős, semmitől sem félő kutyák; valamit mégis elvesztettek útközben.

Kutyáknál általában csak emberek által előre megrendezett kapcsolatok vannak. A tenyésztő kinézi kutyájának az ideális párt, majd amikor a szuka tüzelni kezd, összehozzák őket; többnyire bonyodalom nélkül megtörténik az aktus és mindketten mennek a dolgukra. Valóban sokszor így zajlik le a párzás a kutyáknál, de ez az emberi beavatkozás miatt van így.

A farkasokra a monogámia jellemző, hosszan udvarolnak egymásnak. Amikor találkozik két a falkáját elhagyott magányos állat, összeállnak. Eleinte csak együtt csatangolnak, közösen vadásznak, élik mindennapi életüket és hónapok telnek el addig, amíg a szuka először tüzel, és készen áll a párosodásra. Így mély, bensőséges kötelék tud kialakulni köztük.

Ha hagyjuk, és nem avatkozunk bele a kutyatermészet rendjébe, akkor kutyák között is létezik lassú, lépésről-lépésre kialakuló szerelem, párkapcsolat. Jefka szerelemgyerek. Első kutyám Kitti volt, mindennap sétáltam vele a parkban, itt élt egy félkóbór kutya, Totó. Azért csak fél, mert a városmajori színpad kutyája volt, de mindig elkószált mindenfelé. Totó természetes fajta kutya volt (így nevezem azokat a kutyákat, akikben semmilyen fajtát nem lehet felismerni, annyira keverék, vagy nem is volt soha fajtatiszta őse), ahogy Kitti is. Hozzánk csapódott és elkísért minket sétálni, még akkor is, ha messzebbre mentünk, fel a hegyekbe. Inkább Kittihez kötődött, nem hozzám. Rendkívül nyugodt, higgadt, barátságos, kedves, vagány kutya volt, aki ismerte a kóbor élet minden praktikáját, ám azért szüksége volt az ember közelségére is.

Már több mint fél éve lófrált velünk, amikor Kitti tüzelni kezdett. Kutyám minden eszközt bevettet, hogy megnyerje kedvesét a kiskutya csinálásra, folyton udvarolt Totónak, körbeugrálta, lábaival böködte, játszani hívta. Totó érdeklődött, de soha nem volt erőszakos és nem is állt rá a dologra, így hagytam hadd udvaroljanak egymásnak. Nemúgy mint egy németjuhász társa, aki szintén a színpadnál lakott, de csak most verődött hozzánk. Ő minden udvarlás nélkül, gondolkodás nélkül rávetette volna magát Kittire. Vele Kitti fenyegetően viselkedett, elmorogta magától; de azért nekem is segítenem kellett távol tartani; ami sokszor csak nagy nehezen sikerült, mert nagyon váratlanul tudott előugrani valahonnan. Telt, múlt az idő, már kicsit kimerült voltam az állandó üldözéstől, és hogy hajnali három órakor kell sétálni menni, de virradat előtt legalább csak ők ketten kísértek minket.  Amikor épp a kertünk előtt küzdöttem a németjuhásszal, egyszer csak Totó megelégelte, hogy szíve választottjáról nem lehet levakarni a németet és magáévá tette Kittit. Majd két hónap múlva megszülettet egy bézs, és öt fehér kis gombóc, köztük utoljára Jefka, a legfehérebb.

A boldog anyuka

Reklámok